Spanyol-magyar tanárszakos hallgatónk az idén két dolgozattal is kiválóan szerepelt az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. Összehasonlító irodalom és kultúratudomány konferenciatagozaton 2. helyezett lett „A gázel műfaji és kulturális kódjai Arany János és Federico García Lorca költészetében” című dolgozatával (témavezetők Hász-Fehér Katalin és Katona Eszter), míg a Francia és ibériai nyelvek és kultúrák tagozaton „La alternancia en el uso de los pronombres personales tónicos y átonos desde la perspectiva de la adquisición de ELE” című dolgozatával (témavezető Berta Tibor) 5. helyezést ért el.
- Kérlek, mutatkozz be egy kicsit az olvasóknak. Hová valósi vagy, honnan érkeztél a szegedi Hispanisztika tanszékre, hol tanultál korábban, hogyan, milyen formában tanultad a spanyol nyelvet?
- Ménesi Flóra vagyok, huszonhárom éves, szeptembertől végzős magyar-spanyol osztatlanos hallgató. Igazából én hódmezővásárhelyinek tartom magam, ott is nőttem fel. Habár már több éve Szegeden élek, nem tartom magam szegedinek. Pedig gimnázium alatt is a Szegedi Deák Ferenc Gimnáziumba jártam, minden nap a két város között ingáztam. Nagyon szerettem a Deákot, remek tanáraim voltak. Eredetileg média szakot kerestünk, amikor apukámmal rátaláltunk a Deákra, aztán a nyílt napon annyira megtetszett az iskola, hogy végül csak oda adtam be a jelentkezésem nyolcadikosként. A spanyol nyelv elsajátítása nekem egyébként sosem volt konkrét célom. Valamiért elbátortalanodtam a média szaktól, és arra jutottam, hogy olaszt szeretnék tanulni, az mindig nagyon tetszett, de olasz nyelvi tagozat nem volt külön specializációként meghirdetve, így általános gimnáziumi osztályba kerültem volna. Apukám pedig, sose felejtem el, a következőt mondta: „Figyelj, az olasz majdnem olyan, mint a spanyol, menj inkább egy speciális tagozatra!” És így történt, azóta is hálás vagyok neki ezért. Igazából nulláról B2-es szintig jutottam, heti öt órában tanultuk négy évig a nyelvet, magántanárom pedig sosem volt, mindent a gimnáziumi tanáromtól tanultam, OKTV döntős is voltam… Egyszerűen megszerettem a spanyolt, és ez vitt a Hispanisztika tanszékre.
- Mikor kezdted a tanulmányaidat Szegeden? Milyen szakon tanulsz most az egyetemen? Mi volt a célod azzal, hogy erre a szakra jelentkeztél? Miért döntöttél a Szegedi Tudományegyetem mellett?
- Ahogy meséltem, igazából gimnazista korom óta Szegeden tanulok, és nagyon megtetszett a város. Amikor az egyetemi felvételi következett, nagyon gondolkodtam a Pécsi Tudományegyetemen, illetve az ELTE bölcsészkarán, de magánéleti okok miatt Szeged mellett döntöttem, és ezt azóta se bánom, fantasztikus embereket ismertem meg azóta. Az, hogy miért kötöttem ki tanárszakon, talán meglepő lehet annak, aki nem ismer: mindig felnéztem a tanáraimra és szerettem őket, de elsősorban azért jelentkeztem a magyar-spanyol osztatlan képzésre, mivel nem tudtam választani, melyik szakkal haladjak tovább, ez pedig remek megoldásnak tűnt. Tudtam, hogy minorképzések keretein belül lehetne mindkettővel foglalkozni, de úgy éreztem, az nem elégítené ki a kíváncsiságom, a tudásszomjam, így viszont mindkettőből mesterdiplomát kapok és még egy pedagógusi végzettségem is lesz, ami nagyon hasznos és jó kiindulópont. De amióta az eszem tudom, PhD-fokozatot szeretnék szerezni, így továbbra sem a tanítás a fő célom – legalábbis, nem a hagyományos, közoktatási keretek között. De nem lenne probléma az sem, ha tanárként kellene helytállnom, csak én úgy érzem, nem tudnék egész életemben ezzel foglalkozni.
- Melyek az eddigi legszebb emlékeid az egyetemi időszakodból?
- Nem igazán tudok konkrét emléket mondani: szerintem minden óra, amin nagyon jót beszélgettünk mint hallgatók az oktatóinkkal akár elméleti kérdésekben, gyakorlati tapasztalatokkal kapcsolatban vagy csak úgy, az életről. Illetve ez a másfél év kutatói munka, ami a dolgozataimat kísérte, és azok a konzultációk, amiket a konzuleseimmel végigbeszélgettem. Illetve a konferenciák, amiken volt lehetőségem részt venni.
- Mire vagy a legbüszkébb az eddigi tanulmányaid során?
- Ha eredményeket nézünk, mindenképp a kettős OTDK nevezésemre, de őszintén szólva inkább arra, hogy a Hispanisztika és a Magyar tanszék oktatói közül többen támogattak az elmúlt években, és hogy mindannyiótok/mindannyiuk jóindulatát érezhetem – számomra ez felbecsülhetetlen, sokkal nagyobbra tartom.
- Mesélj egy kicsit az idei OTDK részvételedről.
- Borzasztó stresszes volt, hogy őszinte legyek. Nagyon izgultam mindkét előadásom előtt, illetve magánéletileg életem legnehezebb félévét tudhatom (reményeim szerint már) magam mögött. Igyekeztem kihozni magamból a körülményekhez képest is a maximumot, de szintén nagyon izgalmas volt mások előadásait is meghallgatni, a zsűrivel vagy a kutatótársaimmal beszélgetni. Rengeteget köszönhetek a konzulenseimnek, hogy hittek bennem és a témámban, illetve azért, mert a végletekig mellettem voltak, támogattak – ez a közös munka örök emlék marad. Nem bántam meg, de azért nem csinálnám újra ezt a kettős nevezést, egyszer bőven elég bevállalós volt. 😊
- Ajánlanád másoknak is, hogy induljanak a versenyen? Miért lehet ez érdekes / hasznos bárki számára?
- Szerintem szakmailag rengeteget lehet fejlődni egy ilyen komoly munka során, főleg, ha támogató, nagytudású konzulense(i) van(nak) az embernek. Minimum másfél év munkája mindkét kutatásomban benne van már, ez mindenképp segít eldönteni, valaki kutatói pályán el tudja-e képzelni magát. Illetve, nagyon sok olyan kutatótársat ismertem meg, akiket szívesen látnék újra, szívesen fogom olvasni a cikkeit, leülnék vele beszélgetni. Valamint, aki diplomát szeretne szerezni, mindenképp szakdolgozatot kell írnia – vesztenivaló tehát nincs.
- Ismertél-e meg külföldi diákokat az elmúlt időszakban? Milyen élményt / előnyöket jelent ez?
- Az egyetemi éveim alatt igen, viszonylag több anyanyelvi beszélőt a világ minden tájáról: Kolumbiából, Argentínából, Ecuadorból, Chiléből… Nagyon jó érzés latin-amerikai kortársakkal beszélgetni mindenféle nyelvészeti, kulturális kérdésről, illetve arról, milyenek a mindennapok náluk. Szerintem sokat lehet tanulni tőlük az életfelfogásuk alapján, például az a végtelen jó indulat és támogatás, amit az egyik kedves kolumbiai barátnőmtől kaptam az évek alatt, örök emlék marad. Illetve fontos gyakorolni a beszédet – ezt mint leendő nyelvtanár is mondom, főleg azért, mivel gyakran gátlások, félelmek miatt nem merünk anyanyelvűekkel beszélni. Ez azonban hosszútávon rengeteget segít abban, ami a nyelv valódi céljai: az önkifejezés. Megtanultam könnyebben kifejezni magam, nem aggódni a nyelvtani hibákon vagy azon, hogy hirtelen egy specifikus kifejezés nem jut eszembe. Ez pedig nagyon fontos, úgy gondolom.
- Mi az, amit nehéz volt megszoknod a tanszékünkön / az egyetemen?
- A tanszéket hamar megszerettem, igazán családias a hangulat, szeretek bemenni az órákra. Erről a kérdésről inkább az jutott az eszembe, mennyire nehéz volt 2020-ban bekerülni az egyetemre, bármilyen kapaszkodó nélkül, hiszen javában tombolt a Covid. Megfosztva a ballagástól, méltó búcsútól a középiskolától, mi nem is beestünk, szabályosan bezuhantunk az egyetemi bürokrácia átláthatatlan útvesztőjébe, az előadások és szemináriumok furcsa rendszerébe. Nem ismertük rendesen saját szaktársainkat sem. Alapvetően nagyon adaptív/flexibilis embernek tartom magam, de online végighallgatni egy másfél órás előadást kihívás volt. Ezen kívül én az egyetemkezdéssel párhuzamosan dolgozni kezdtem, továbbá még Vásárhelyről jártam be, így az egy végtelenül stresszes kezdet volt. De hamar beleszerettem az egyetemi témákba és közegbe aztán.
- Mi az, ami jól működik szerinted a Hispanisztika Tanszéken? Mire számíthatnak azok, akik hozzánk jönnek? Milyen tanácsokat adnál nekik a szegedi léthez?
- Szerintem nagyon színvonalasak az órák, legyen szó irodalom, történelem, civilizációs vagy nyelvészeti kurzusról. Minden oktató jóindulatú, segítőkész, bármilyen kérdéssel kapcsolatban lehet keresni őket – és ti nem azok az oktatók vagytok, akik utolérhetetlenek, választ mindig kapunk, én ezt tapasztalom. És úgy hallom, ez nem minden karon/tanszéken ilyen magától értetődő. Aki a szegedi Hispanisztika Tanszékre jön tehát színvonalas, érdekes órákra, nyitott oktatókra és egy családias közegre számíthat. A szegedi léthez pedig csak annyit tanácsolnék, hogy élvezzék ki, rengeteg kulturális program van, és alapvetően egy szép város szerintem.
- Hol van a kedvenc helyed Szegeden? Milyen számodra ez a város és az itt élők? Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?
- Szerintem kedvenc helyem nincs igazán, emberekhez kötődöm elsősorban, nem a hely a lényeg, hanem a személy, akivel együtt vagyok. De: szeretek a TIK-ben tanulni; a Füvészkertben sétálni; a LeszDegeszben isteniek a tészták és nekem a legjobb kávé a Café Freiben van. Számomra ez a város tele van élettel és kalanddal. Kezdem otthonomnak is érezni, és ezt is szerintem elsősorban a szeretteim miatt érzem. Fantasztikus embereket ismertem meg itt, akik alapvetően talán nem is szegediek, de Szeged számunkra a kapcsolódási pont. Szabadidőmben pedig szeretek barátokkal, a párommal lenni. Ha pedig egyedül vagyok, régi, szeretett szokásom olvasni, filmezni, sorozatot nézni – habár ezekre félév közben nem sok időm marad.
- Miért szereted a spanyol nyelvet? Mi az, ami számodra nehézséget jelentett a spanyoltanulásban?
- Érdekes, nehézség nem igazán jut eszembe. Egyetemi óráim során persze kihívást jelentett a spanyol fonetikai rendszer és a nyelvtörténeti aspektusok vizsgálata, de mind ezt élveztem is. Véleményem szerint a spanyol egy nagyon logikus, átlátható grammatikai rendszerrel rendelkező nyelv. Hangzása segít a szavak könnyű memorizálásában és mellé még dallamos is. Gimnazista korom óta jobban szeretem a spanyolt, mint az angolt, mert számomra sokkal könnyebben tanulható volt.
- Mi az, ami lenyűgöz a spanyol/ latin-amerikai kultúrában?
- A mentalitásuk, az életszeretetük. Szerintem mindez reprezentálódik az ünnepeik, szokásaik által, amit szerte a világon csodálnak. Illetve a gasztronómiájuk, szerintem nagyon izgalmas, akár a félszigeti, akár a latin-amerikai recepteket nézzük.
- Ha szabadon választhatnál, melyik spanyol nyelvterületre utaznál el és ismernéd meg jobban? Szeretnél hosszabb időt tölteni valamelyik spanyol nyelvű országban?
- Mindenképp, igen, szeretnék hosszabb távon spanyol anyanyelvű országban élni egyszer. Utazni természetesen minden országba ellátogatnák szívem szerint, ahol ezt a fantasztikus nyelvet beszélik. Bár letelepedni elsősorban Spanyolországban tudnám elképzelni magam – ennek oka az, hogy rengeteg dolgot meséltek latin-amerikai ismerősök saját otthonukról és annak jelenlegi helyzetéről. Ha minden országba nem is, Peruba, Mexikóba, Chilébe és Spanyolországba mindenképp el szeretnék jutni. Spanyolországon belül pedig Andalúzia felé húz a szívem a jelenlegi irodalmas kutatási témám miatt is.
- Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Mit szeretnél csinálni diplomaszerzés után (és miért)?
- Tervem sajnos nincs. Az biztos, hogy PhD-fokozatot szeretnék szerezni. A többi pedig kiforrja magát. 😊
2025 július